1. rész: Ellopni egy kocsit 1.része

 

°Eleanor°

- Holly, most komolyan!-üvöltöttem rá, de ide sem figyelt.- Hol vagyunk?- küszködtem a könnyeimmel.

- Kérlek, El!- fordult meg egy kicsit, és mélyen a szemembe nézett.- Most haggyj békén, gondolkozok.- mondta a helyzethez képest nyugodtan.

Inkább csöndben követtem, itt-ott megbotlottam egy kiálló gyökérben. Szóval nem tudja, hogy hol vagyunk. Nagyon szerencsés helyzet, mondhatom. Itt sétálgatunk egy erdőben, este közepén, és még vissza sem találunk a táborunkba. Csodálatos! 

Már rengeteg idő eltelt azóta, hogy a rengetegbe osontunk. A gyomrom is korgott, szomjas is voltam, szóval az álmosság még rátett egy lapáttal. Nyöszörögve mendegéltem, már fájt a lában a tűsarkúmban. Minek kellett nekem ezt fölvennem? Megőrültem?!
Nem bírtam tovább, egy kidőlt fára ültem, ott pihentem meg.
- Neked meg mi a bajod?!- kapta el a kezemet a nővérem, és húzott, de nagyon ragaszkodtam az üléshez.
- Álmos vagyok, rohadtul szomjas, és baromi éhes. Megfelel a válaszom?- mosolyogtam bájosan, mégsem beszéltem túl kislányosan.
Elhúzta a száját, majd forgatva a szemeit mellém ült.
- Félek.- Még sosem hallottam a szájából ezt a szót. Ő erős, nem adja fel könnyen. Akkor miért mondta ezt?
- Én felnézek rád. Kérlek ne mond ilyet!- szökött ki egy könnycsepp a szememből.
Magához ölelt, majd így ültünk jó sok ideig a valószínűleg vihartól kidőlt fán. Csak a szipogásom törte meg a csendet.
- Keressünk egy helyet, ahol aludhatnánk!- álltam fel hirtelen a testvérem, majd segített fölállni.
Leporoltam a ruhámat és indultunk is. Gondoltuk egyszercsak találnunk kell egy házat, vagy közösségi helyet, vagy sokára, vagy hamar. Néha-néha megálltunk, és leültünk, de aztán tovább törtük az utat.
- Eleanor! Nézd!- kiáltott föl Holly, mire felkaptam a fejem, és a keze irányába néztem.
Fény! Fényt láttunk! Rohanni kezdtünk, közben vidáman sikítgattunk. Nem tökéletes, de hihetetlenül boldogan futottunk. A háznál kopogtattam egy sort, de nem nyitottak ajtót.
- Elnézéést!- ordibáltam, de semmi. Fény szűrődött ki az ablakon, de a szavamra és dörömbölésemre nem jött senki.
Benéztem az ablakon, senkit sem láttam. Csak egy üres szobára nyílt a látótér, ezért szomorúan álltam vissza Holly mellé.
- Senki.- Már indultam volna tovább, mikor nyekergést hallottam. És csodák csodájára, mi történt?! Az én egyetlen nővérem kinyitotta az ajtót, minden trükk és segítség nélkül!
A nyakába ugrottam, majd bementem az élettelen házba. Egészen jól nézett ki, szóval jó ötlettel álltam elő.
- Töltsük itt az estét! Vacsorázzunk, nézzünk tévét, majd aludjunk!- vigyorogtam, erre Holly csak röhögve viszonozta a dolgot.
- És ha hazajönnek?- kezdte első érvével, amit gyorsan hárítottam is.
- Becsukjuk az ajtót, így nem tud senki bejönni.- tettem csípőre a kezeim, majd indultam a konyhába.
Kinyitottam a hűtőt, majd belekukkantottam. Jó sok étel volt benne, zöldségek, húsok, még sajt is! A szekrények is meg voltak tömve a finomnál finomabb dolgokkal, aminek örültem, és a hasam is.
Miközben testvérem kint ült, és telefont/számítógépet keresgetett, én egy komplett vacsorát összedobtam. Szóval egy óra múlva elégedetten dobtam a pultra a kendőt, amivel a forró dolgokat fogtam, és tálalva volt egy kis sültkrumpli, meg hús.
- Holly! Vacsora!- hívtam asztalhoz, majd szépen leültem.
Testvérem ámuldozott, alig bírt szóhoz jutni.
- Először is: te vacsorát készítesz, amikor vészhelyzetben vagyunk?- akadt ki, mire megvontam a vállam.- Másodszor!- üvöltötte, de aztán megenyhült.- Köszi..- jegyezte meg halkan a második pontot.
Leültem elém, és enni kezdtünk. Reggel még el sem hittem volna, hogy valaha egy idegen házában fogunk enni, aludni, és a többi. Azt sem gondoltam, hogy elveszünk egy sötét erdőben. Miért is gondoltam volna rá, hisz ez szörnyű! Ott ültem egy még sosem ismert házban, az ott készített sültkrumplimat tologattam a tányéromon, miközben mindketten csöndben voltunk. Ha ez egyedül történik velem, akkor már bőgve találnának rám egy idő után valami réten, körübelül. De így, hogy a magabiztos Holly Travelc, az én nővérem, itt ül előttem, és ketten vészeljük ezt át, így máris könnyebb.
Mire a gondolatmenetem végére értem, már el is fogyott testvérem ennivalója.
- Nem eszel?- tologatta felém a tányérom.
- Nem vagyok éhes.- álltam föl, és hallgattam a szörnyű nyikorgást, amit a szék hátratolásával okoztam.
Maga elé húzta a saját adagomat, én meg csak tétlenül néztem. Olyan könnyen vette az egészet, én meg itt izgulok. Bár ő az, aki idáig tartotta bennem a lelket. Odamentem hozzá, és megöleltem, ami furcsán vett.
- Igen?- kérdezte egy pillanatra rám figyelve.
- Köszönöm.- szorítottam még jobban.
- Mit?- nevette el magát, miközben próbált ellökni.
- Hogy itt vagy.- motyogtam.
Erre csak elmosolyodott, majd viszonozta az ölelésemet.
- Igazán nincs mit.- sóhajtott föl, majd folytatta az étkezést.
Elhatároztam, hogy megyek, és megfürdök, mert el is estem a sáros földön, szóval nagyon koszos lettem. Meg is engedtem a fürdőszobában a vizet, majd nyomtam bele tusfürdőt, amitől még habosabb lett. A hajmosásom után kiszálltam, megszárítottam hajszárítóval a tincseimet, és a hálószobának a szekrényében kezdtem el kutakodni ruha után. Találtam egy fekete farmert, meg rózsaszín pólót hozzá, amit magamra vettem. A tükör előtt megpördültem, és úgy néztem ki, mintha rám öntötték volna a darabokat.
- Tökéletes..- suttogtam, miközben a hajammal voltam elfoglalva.
Végül a szoba ajtaján egy teljesen új Eleanor lépett ki, aki tiszta volt, és ugyanolyan igényes ruhákban járt, mind a kaland előtt.
- Hogy festek?- pattantam Holly elé, aki szinte kinevetett.
- Hát te nagyon otthon érzed magad.- jegyezte meg, közben a mosogatóba tette a koszos edényeket.- Akkor moss el!- dobott nekem egy szivacsot.
- Kösz, kihagynám.- hajítottam a nekem esett darabot a földre, majd indultam a szobába, hogy lefeküdhessek.
A hétköznapi ruhámban lehuppantam, majd betakaróztam. Kicsit féltem, szóval vagy egy óráig nem bírt álom jönni a szememre. Eszembe jutott pár horror film, amiben pont ugyanez történik, ezért minden kicsi zajra is felfigyeltem, akár egy kutya. Szerencsére két óra múlva teljesen normálisan aludtam.

Reggel, 7:34

Nem a legfényesebben keltem. Dörömbölésre lettem figyelmes, amit gondolom Holly is meghallott. Gondoltam, hogy a vihar, ezért próbáltam visszaaludni, de hirtelen a testvérem berontott a szobába, és ordibálni kezdett.

- Eleanor! Kelj föl, megjöttek a ház lakosai!- üvöltötte, mire már mellé is pattantam.

- Hogy mi?!- ijedtem meg azonnal, mert így félálomban nem értettem a szitut.

- Gyere!- kapta el a karomat, majd össze-vissza ráncigált a házban.

Ekkor olyan dolog történt, ami miatt teljesen összerezzentem, és kitört belőlem a sírás. Betörték az ajtót, majd két ember (úgy néztek ki, mint a favágók) berontott, és üvöltve keresni kezdtek minket. Szerencsénkre találtunk egy hátsó-ajtót, de zárva volt. 

- Kulcs!- ordibáltam, és eszembe jutott, hogy mikor bejöttünk, akkor láttam pár kulcsot a hűtő tetején.- Tartsd fel őket!- elfutottam, mire Holly majd' szívrohamot kapott. Mindig rám kellett vigyázni, viszont most én vigyáztam magamra.

Mikor észrevettek, rohanni kezdtek utánam. Én berohantam a fürdőszobába, ők utánam, így még előttük ki is mentem, majd bezártam a fürdőszoba ajtaját. Nyeltem egy nagyot, kicsit lenyugodtam, és futottam is a konyhába. Leemeltem az összes kulcsot (egy idegen házban honnan tudjam, hogy melyik mihez való?!) és visszamentem a hátsó-ajtóhoz, ahol nővérem aggódva várt.

- Ügyes vagy!- dícsért meg, miközben próbálgatni kezdte a kulcsokat.- Ez az!- örömködött, mikor egynél kattant a zár, mi meg azzal a lendülettel ugortunk is.

Nem volt nagy ugrás, de lent voltunk, és megszabadultunk (lehetőleg) a két gonosz favágótól.

- És hogyan tovább?- üvöltöttem, mert Holly elfutott mellőlem, gondolom valami elbújási helyet keresni.

- Kocsi!- nyújtotta a kezét, én meg meg is kerestem a kulcsot, amin a gomok voltak.

Mikor megvolt, dobtam, Holly meg tökéletesen elkapta. Lendületével az autó zárjába tette, majd elfordította. Kinyitotta az ajtaját, én meg föllökve őt ugrottam az anyósülésre.
- Siess!- üvöltöttem, mert a válla fölött megláttam az üldözőinket.
Nyújtottam a karomat, nővérem belémkapaszkodott és beült a kormány mögé. Nem vacakoltunk az övvel, hanem nagy zajjal becsaptuk az ajtót, és hajtani kezdtünk a semmibe.
- Úristen! Úristen!!- bőgtem, majd hátrajahajtottam a széket, és a hátsó ülésekhez mentem.
- Mi az?- kérdezte a tesóm, miközben vadul irányította a járműt.
Fogtam az üléseken található baltát, és elkezdtem lógatni Holly feje mellett.
- Betegek.- forgatta a szemeit makacsul, majd kicsit meglepődve nézett rám.- Nincs is jogsim, mégis jól vezetek!- mosolygott.
Aztán áthajtottunk minden bokron, a kocsi kerekei csak szétnyomták a virágokat. Gyorsan mentünk, bár már senki sem volt mögöttünk. Ehhez képest még mindig őrült tempóban dobogott a szívem, és nagyon féltem.
- És innen? Hová tovább?- nézett rám egy pillanatra lánytesóm.
- Keressünk egy várost!- adtam ki a parancsot, miközben csak a hátsóablakon néztem, hogy jönnek-e utánunk.
- Oké - majd rátaposott a gázra.